Reggel amikor felkeltem furcsán éreztem magamat. Ránéztem Harryre aki ugyanúgy hozzám volt bújva mint tegnap. A tegnap. Megtörtént? Tényleg kiverte nekem? Fogalmam sincs... olyan volt mint egy álom.
Olyan nyugodtan aludt. Nem hiszem, hogy megtörtént volna. Mély levegőt vettem és megpróbáltam kicsúszni alóla, de felébredt rá. Basszus...
Nagy, álmos szemekkel pislogott fel rám és zavarodottság és egyfajta szégyen érzetet láttam a szemében. Miért?
Hosszasan bámultuk egymást. szólásra nyitotta a száját, de megelőztem.
- Olyan nevetségeset álmodtam- kuncogtam.- Kiverted nekem.-néztem rá és zavartabb lett.
- Öh, aha.... elég nevetséges- észrevehetően magas hangon szólalt meg.
Kezdem úgy érezni tényleg történt valami.... Komolyan kiverte volna? ÚRISTEN! KOMOLYAN? Na jó tuti nem....
Frusztrált volt a közelemben. Megakartam kérdezni, hogy minden rendben, de bement a fürdőbe. Fura...
De ami még furább volt az-az, hogy amikor felálltam, nem volt rajtam bokszer. De hát... tisztán emlékszem, hogy ÉN nem vettem le. Jézusom... megtörtént? Nyugi Louis.... nyugi.
Lementem a konyhába és reggelit készítettem.
Ha most nem csak álmodtam... akkor Harrynek többet kell éreznie irántam nem? Vagy lehet csak nem volt magánál. Mindenképp megkel kérdeznem tőle. Tudnom kell az igazságot. Tudni végre, hogy boldog lehetek-e mellette. Most is boldog vagyok, de ennél sokkal boldogabb lehetnék. Hisz már nem egyszer játszadoztam el azzal a tudattal, hogy Harry mellett nézni a kandalló nyugtató, pislákoló tüzét, miközben forró csokit iszogatva , mint két pillecukor darabka egymásba olvadunk. Hisz összeillünk, mi. Senki se merje az ellentétét bizonyítani. Mert én szeretem őt. Tiszta szívemből. Már az első naptól kezdve. Mikor elsőnek felbukkant göndör haja, mikor elsőnek nézett szemembe zöld smaragdjaival. Mikor elsőnek volt előttem meztelen, mikor elsőnek ölelt meg. Mindig is éreztem a vonzalmat. Mindig is ott volt az a bizsergető érzés amikor összeértünk. Tudnom kell mi az igazság. Tudnom kell, mert beleroskadok. Szeretem őt !! Szere...
- Jézusom Louis!- rázott fel a földről Harry.- Jól vagy?- zárta el a tűzhelyet és karjaiban a kanapéra emelt.
Mi történt? Fogalmam sincs. De nem tudok megszólalni. Miért nem? Harry nevető arcát látom magam előtt. Amint azt mondja szeretlek. Majd egyre jobban távolodik. Ne! Ne menj el!!! Kérlek maradj! Ne hagyj magamra! SZERETLEK!!
Levert a víz és Harry szorosan magamhoz ölelem. Simogatni kezdi hátam, mikor rájövök mi történt. Annyira elkalandoztak gondolataim, hogy nem vettem észre, hogy elégettem a kaját és mindent beterített a füst. Megmentett....viszont egy pillanatra olyan volt, mintha elhagyni készülnék testemet.
- Jól vagyok.- nyugtatom meg.- Viszont van egy olyan érzésem, hogy amit mondtam... nem csak álom volt.- néztem szemeibe.
Sziasztok!:)
Íme az új rész! Remélem nem várattalak meg titeket nagyon! :|
Szeretnék tőletek kérni valamit. Megnyitottam a Prohibited Boy c. fanfictionomat. Amiben Harry a főszereplő. Mindenképp megéri beleolvasni! :) itt a link http://prohibited-boy.blogspot.hu/
Hagyjatok valami jelet (akár itt is), hogy elolvastátok:)))
Olyan nyugodtan aludt. Nem hiszem, hogy megtörtént volna. Mély levegőt vettem és megpróbáltam kicsúszni alóla, de felébredt rá. Basszus...
Nagy, álmos szemekkel pislogott fel rám és zavarodottság és egyfajta szégyen érzetet láttam a szemében. Miért?
Hosszasan bámultuk egymást. szólásra nyitotta a száját, de megelőztem.
- Olyan nevetségeset álmodtam- kuncogtam.- Kiverted nekem.-néztem rá és zavartabb lett.
- Öh, aha.... elég nevetséges- észrevehetően magas hangon szólalt meg.
Kezdem úgy érezni tényleg történt valami.... Komolyan kiverte volna? ÚRISTEN! KOMOLYAN? Na jó tuti nem....
Frusztrált volt a közelemben. Megakartam kérdezni, hogy minden rendben, de bement a fürdőbe. Fura...
De ami még furább volt az-az, hogy amikor felálltam, nem volt rajtam bokszer. De hát... tisztán emlékszem, hogy ÉN nem vettem le. Jézusom... megtörtént? Nyugi Louis.... nyugi.
Lementem a konyhába és reggelit készítettem.
Ha most nem csak álmodtam... akkor Harrynek többet kell éreznie irántam nem? Vagy lehet csak nem volt magánál. Mindenképp megkel kérdeznem tőle. Tudnom kell az igazságot. Tudni végre, hogy boldog lehetek-e mellette. Most is boldog vagyok, de ennél sokkal boldogabb lehetnék. Hisz már nem egyszer játszadoztam el azzal a tudattal, hogy Harry mellett nézni a kandalló nyugtató, pislákoló tüzét, miközben forró csokit iszogatva , mint két pillecukor darabka egymásba olvadunk. Hisz összeillünk, mi. Senki se merje az ellentétét bizonyítani. Mert én szeretem őt. Tiszta szívemből. Már az első naptól kezdve. Mikor elsőnek felbukkant göndör haja, mikor elsőnek nézett szemembe zöld smaragdjaival. Mikor elsőnek volt előttem meztelen, mikor elsőnek ölelt meg. Mindig is éreztem a vonzalmat. Mindig is ott volt az a bizsergető érzés amikor összeértünk. Tudnom kell mi az igazság. Tudnom kell, mert beleroskadok. Szeretem őt !! Szere...
- Jézusom Louis!- rázott fel a földről Harry.- Jól vagy?- zárta el a tűzhelyet és karjaiban a kanapéra emelt.
Mi történt? Fogalmam sincs. De nem tudok megszólalni. Miért nem? Harry nevető arcát látom magam előtt. Amint azt mondja szeretlek. Majd egyre jobban távolodik. Ne! Ne menj el!!! Kérlek maradj! Ne hagyj magamra! SZERETLEK!!
Levert a víz és Harry szorosan magamhoz ölelem. Simogatni kezdi hátam, mikor rájövök mi történt. Annyira elkalandoztak gondolataim, hogy nem vettem észre, hogy elégettem a kaját és mindent beterített a füst. Megmentett....viszont egy pillanatra olyan volt, mintha elhagyni készülnék testemet.
- Jól vagyok.- nyugtatom meg.- Viszont van egy olyan érzésem, hogy amit mondtam... nem csak álom volt.- néztem szemeibe.
Sziasztok!:)
Íme az új rész! Remélem nem várattalak meg titeket nagyon! :|
Szeretnék tőletek kérni valamit. Megnyitottam a Prohibited Boy c. fanfictionomat. Amiben Harry a főszereplő. Mindenképp megéri beleolvasni! :) itt a link http://prohibited-boy.blogspot.hu/
Hagyjatok valami jelet (akár itt is), hogy elolvastátok:)))
Dóri xx
