Szörnyű ember vagyok, hogy a legizgalmasabb résznél álltam le egy időre. Bocsánat kéréssel tartozom felétek, de nem könnyű a gimi! Ezentúl igyekszem hétvégente hozni a részeket, hogyha itt vagytok még! Ezért kérem azokat, akik olvassák még a blogomat, hogy valamilyen formában tudassák velem (pl.: pipa, komment).
~Harry Styles~
Mi van? Most komolyan megcsókolt? Azt mondta szeret? Én én ezt nem értem. Elkel tűnöm innen most! Hátrálni kezdtem és, majdnem átestem a kanapén. Louis csak kétségbe esett arccal bámult engem. Felkaptam a táskákat és igyekeztem kisietni az ajtón, de az be volt zárva. Itt ragadtam. Körbe néztem hátha megtalálom a kulcsot.
- Harry! Kérlek ne menj el! Én..én nem tudom mi ütött belém! - hallottam lépteit közeledni felém.
Kivettem az egyik fiókból a pótkulcsot és remegő kézzel nyitottam ki az ajtót. Sikerült!
Kimentem, mielőtt utánam tudott volna jönni és gyorsan bepakoltam mindent az autóba. Másodpercekbe telt mire beindítottam a motort és Louis kétségbe esett tekintetére vissza emlékezve hagytam el Londont.
Miért?
~ Louis Tomlinson~
Istenem! Mit tettem? Hogy lehettem ilyen bolond? Komolyan megcsókoltam? Elmondtam neki, hogy szeretem? Én azt hittem, hogy ő is így érez a jelekből ítélve. De félre értettem. Elcsesztem! Mindent elcsesztem! A bandát! A barátságunkat! Az életemet! Soha életemben egyetlen egy szerelmemért sem sírtam, mert elhagyott. Harry az első. Idegesen belevágtam egyet a falba amit szintén rögtön megbántam, mert olyan éles fájdalmat éreztem a csontjaimban, hogy valószínűleg eltörött. Felkaptam a telefonomat és azonnal Eleanort tárcsáztam. Amint meghallotta a remegő hangomat ide sietett.
- Louis?- leült mellém.- Az ég szerelmére mi történt? Harry?- magához ölelt.
- Itt hagyott.- zokogtam, mint egy kis gyerek.- Elmondtam neki, hogy szeretem, majd lesokkolva elrohant. Soha többé nem látom érted?
- Nyugodj meg kérlek! Először kössük be a kezedet.- kivezetett a konyhába és alaposan bekötötte.- Most, hogy ez meg volt. Kérlek nyugodj meg! Biztosan csak megijedt Harry. Hiszen nem könnyű feldolgozni szerintem azt a tényt, hogy szerelmes ő is a legjobb barátjába. Azaz beléd.- mosolygott. Szavai nyugtatóan hatottak rám.- Főzök egy teát oké?- mindig tudta mit akarok.- Addig menj fel és takarózz be.- utasított.
Kérésének leget téve a szobámba mentem. Percekkel később ő is utánam jött és a bögrét a kezembe adta. Aprókat kortyolgattam és kicsit megnyugodott a lelkem.
- Megértem a helyzetedet. Tudom mit érzel!- kedvesen simogatta arcomat.
Ezzel a mondatával felidegesített! Még is honnan tudná?? Én nem lehetek azzal akit szeretek! Nem ő!
Aztán megértettem... Eleanorral azért szakítottam, mert szeretem Harryt. Én vagyok az a valaki akit szeret, de nem lehet velem együtt. Milyen szörnyű ember vagyok.
- Oh, El... sajnálom. Én-én nem tudtam.- simogattam a karját.
- Semmi gond!- még így is meleg volt a mosolya.- Nekem már így is nagy öröm, hogy itt lehetek és, hogy a támaszod lehetek.- megpuszilta a homlokomat.- Most pedig aludj kincsem!- felakart állni, de vissza húztam.
- Itt aludnál velem kérlek? Vagy csak addig... amig elalszom! - aprót bólintott és levette a cipőjét, majd befeküdt mellém.
Úgy bújtam hozzá mint egy kis gyerek, majd elaludtam.
***
Reggel mikor felkeltem azt hittem, hogy az egész csak egy rossz álom volt és Harry nem ment el, de amikor megláttam az üres szekrény részeket , tudtam ,hogy az egész megtörtént. De akkor hol van El? Nem szeretem, hogy a Larry shipperek nem kedveli őt... Igazából miatta élek még. Ő tartja bennem a lelket, hogy Harry vissza jön. Annyi mindenben segített már.
Lementem a lépcsőn és édes illatokat éreztem. A nappaliban ajándékok voltak a fa alatt. A konyhában gyerek hangokat hallottam és Eleanor nevetését. Bementem és a családom fogadott. Mindenki azonnal a nyakamba ugrott és elhalmoztak kérdésekkel. Anya kedvesen, de még is aggódó tekintettel nézett rám. Tudta... sose kellett neki elmondanom, mert tisztában volt vele. Miután a lányok elengedtek, anya jött oda hozzám.
- El hívott. Szerettük volna, hogyha együtt a család így eljöttünk hozzátok. Tudom, hogy miért ment el Harry. - suttogta az utolsó mondatot. - Ezért kérlek, hogy gyere velünk haza.- simogatta a hátamat.
- Nem lehet...- suttogtam.- Valami azt súgja, hogy itt kell maradnom. Eleanor vigyáz rám..
- Még mindig szeret téged.. ugye tudod? Nem késő még vissza menni ho...
- Ő is tudja, hogy Harryt szeretem. Ő döntött úgy, hogy nem szünteti meg velem a kapcsolatot.
Bólintott.
Ennyi volt a reakciója.. Szerettem anyába, hogy sose ragozott túl semmit. Eleanor leültett a székre és elém tette reggeli teámat és a tojásrántottát. Nem tudom neki elégszer meghálálni.
Reggeli után rögtön ajándékoztunk. Egyetlen egy csomag maradt a fa alatt amin a húgaim veszekedtek, hogy kié is lehet.
- Az Harry-é.- kivettem a kezükből és egy darabig néztem a dobozt. Megint elkapott a sírógörcs, de férfiként visszatartottam. A csomagot pedig a szekrénybe raktam. Mi lehet vele? Remélem jól van.
